Erasmus+ 2018 (2018-1-HU01-KA101-047332)

Egyéni beszámoló – Chelmsford / Nagy-Britannia / – Outdoor Education – 2018.10.08-2018.10.13.

Készítette: Paulik György – Nagyrédei Szent Imre Általános Iskola és AMI

2018-ban több kollégámmal együtt ismételten sikerült az Erasmus+ program keretein belül látogatást tennem Nagy-Britanniában.

Bár ez a mobilitás „csak” egy hétig tartott, mégis talán ezt vártam a legnagyobb érdeklődéssel! Miért is? Nos, azért, mert ezúttal végre úgy gondoltam behatóan tanulmányozhatom az angol iskolarendszer azon területeit, ahol itthon jómagam is tevékenykedem, dolgozom. A kurzus időtartama alapvetően 2 hetes volt, amelynek első hetében a 3-11 éves korosztály képzési rendszerébe tekinthettünk be a többi résztvevővel, akik-lévén felsős tanár kollégák voltak-részt vettek a második hét programjában is.

Az én egy hetes terminusom azonban maximálisan beváltotta a hozzáfűzött reményeket!

Képzésünk helyszíne Londontól 50 km-re, ÉK-re egy dinamikusan fejlődő város, Chelmsford volt a csodás Essex megyében. Választásunk szándékosan esett Anglia ezen területére, hisz pályázataink során mindig törekedtünk arra, hogy az ország más- más részeit ismerjük meg, fedezhessük fel.

Érdekesség talán, hogy ez a kurzus csak az év ezen egyetlen időpontjára volt meghirdetve, így nem jelentett akadályt, hogy iskolánkból ketten is eljutottunk erre a szakmai képzésre, hiszen Zödös Szabolcs kollégám biológia szakos tanárként a felsős, én pedig az alsós munkaközösség vezetőjeként az alsós diákok tevékenységét figyeltem árgus szemekkel.

S miután iskolánk nagyban támogatja az innovatív szakmai munkát, úgy gondoltuk, hogy ezt a lehetőséget meg kell ragadnunk, hisz kiváló alkalom kínálkozott arra, hogy jól megismerhessük azon módszertani sajátosságokat, amely az angolszász oktatást napjainkban jellemzi. Különös tekintettel feltérképezve az ún. erdei iskola specifikus sajátosságait az angol iskolai oktatás területén / lévén iskolánk ökoiskola / e terület bennünket nagyon érdekelt.

A mobilitás időtartama alatt 3 különböző sajátosságokkal rendelkező intézményt ismertünk meg, mely így próbálta a lehető legátfogóbban bemutatni a brit általános iskolák sajátosságait számunkra. Rayleigh,

Basildon és Danbury iskoláiban megtekinthettük az ott folyó szakmai munkát, megvitathattuk korunk átfogó problémáit az ott dolgozó kollégákkal és betekinthettünk szinte iskolai oktatás minden szegmensébe. (Nagyon tanulságos volt.)

Elsőre mindjárt talán maga az iskolai épületek belső szerkezetének kialakítása volt számunkra meglepetés, amely sokkal kevésbé hasonlított egy hazai iskolára. Inkább egy meleg, kedves, barátságos közösségi hely érzetét keltette bennünk. S talán emiatt is a gyerekek is kedvesek, barátságosak, nyugodtak voltak a különböző tevékenységek végzése során, függetlenül attól, hogy milyen szociális háttérrel rendelkező családból érkeztek. Pedig itt találkozhattunk bőven más nemzetiségű szülők gyermekeivel is!

Mindenképp figyelemre méltó volt tehát az a nyugalom, amely a tanulás légkörét jellemezte!

A napi munka során kiemelten foglalkoztak a tanulók egy-egy projekt munkával, amelyet mindig közösen készítettek el. A gyerekek nem viselkedtek agresszíven egymással, magatartásbeli problémát egyet sem láttunk!

S jó volt tapasztalni azt is, hogy a tanulók lelkesen, különösebb biztatás nélkül is végezték munkájukat a megfelelő aktivitással, munkakedvvel.

A gyerekeket a tanórán azonban soha sem egy pedagógus irányította, hanem ahogy tapasztaltuk egy vagy kettő pedagógiai asszisztens állandóan segítette a nevelői munkát. / Ezt bizony jó lenne itthon is megvalósítani! /

Hasonlóképpen folyt a munka a Danbury-ban lévő ún. erdei iskolában is, ahol a különböző foglalkozásokat általában 2 oktató irányította, s a csoportok létszáma sem haladta meg a 20 főt. Az itt tapasztalt tevékenységi formák nagyon életszerűek voltak, amelyet így – úgy gondolom – a gyerekek bizton tudnak majd hasznosítani az életük minden területén, hisz ezekben a feladatokban mindig kreatívnak, aktívnak s talán nem ritkán bátornak is kell lenniük!

S elmondhatom, nekem személy szerint nagyon tetszett, hogy a tanulók nem a kifogásokat keresték a feladatok során, hanem lelkesen meg akarták oldani a számukra kitűzött célokat!

S így azt hiszem, sokkal gyakorlatiasabbak a mi iskolánk tanulóinál! Persze ebben nyilvánvalóan szerepet játszik a tanrendek közötti eltérés, s az adott életkorokra eső elvárások közötti különbségek is. Hisz összességében az jól érzékelhető volt ezalatt a néhány nap alatt is, hogy a modern brit oktatási rendszer nagy hangsúlyt fektet a sok, közösen végzett aktív tevékenységek fontosságára, s így egyben a tapasztalati úton megszerezhető tudás kiemelt szerepére is. Amelyek

ráadásul sok, kötetlenebb mozgással is járnak a gyermekek számára, s így tényleg egy nyugodtabb, kevésbé fegyelmező tanári magatartással is biztosítani lehet a tanulás folytonosságát!

Éppen emiatt kifejezetten örültem ennek a lehetőségnek, amelynek során a vártnál is többet tudtam, tapasztalhattam meg egy más nemzet-jelesül a brit oktatás-pedagógiai irányelveit megismerve, arról hogy napjaink oktatásában hogyan lehet talán a leghatékonyabb eredményeket elérni a mai modern iskolában, ahol a gyerekek, a tanulók közvetlenül is partnereink a nevelési, oktatási folyamat során.

Nagyréde, 2018.10.25.

Zödös Szabolcs beszámolója

Egyéni beszámoló – Chelmsford / Nagy-Britannia / – Outdoor Education – 2018.10.08-2018.10.13.

Készítette: Zödös Szabolcs Nagyrédei Szent Imre Általános Iskola és AMI

Iskolánkból a Nagyrédei Szent Imre Általános Iskolából idén három fő vett részt Erasmus+ KA1 mobilitásban. Korábban a nyelvi kompetenciák fejlesztése volt az elsődleges célunk, ez alkalommal pedig szakmai továbbképzésen vehettünk részt. Olyan kurzusokat választottunk, ahol jó gyakorlatokkal, új módszerekkel és oktatási formákkal ismerkedhetünk meg és ezeket „hazahozva” még érdeksebbé tehetjük az oktatást iskolánkban.

A saját mobilitásom kiválasztásánál arra törekedtem, hogy az szorosan kapcsolódjon az érdeklődésemhez, a projektünkhez, (környezetvédelem, erdeiiskola, ökoiskola), ennek megfelelően az InterEducation mint képző intézmény által szervezett OUTDOOR & ENVIRONMENTAL EDUCATION FOR EUROPEAN EDUCATORS

kéthetes továbbképzésén vettem részt Angliában, 2018. októberében, Chelmsfordban és környékén.

Kint tartózkodásom alatt betekintést kaptam az angol oktatási rendszer számomra fontosnak tartott részébe, lehetőségem volt job shadowing (hospitálás) tevékenységre jó néhány

Általános és középiskolába:

  • Rayleight Primary School,
  • Briscoe Primary School,
  • James Hornsby School

Erdei képző központba:

  • Danbury Outdoor Center
  • Mersea Outdoor Center
  • Essex Wildlife Trust Hanningfield Reservoir

Környezetvédelmi központba:

  • Anglian Water Center, Chelmsford Water Recycling Center

Élményekben és tapasztalatokban gazdag két hetet tölthettem el. A kurzus során végig azt tartottam szem előtt, hogy én hogyan tudom a tanultakat a hétköznapi munkámban felhasználni.

Köszönöm ezt a páratlan élményt és a kivételes lehetőséget, amit ezzel az úttal teljes mértékben megkaptam.

Nagyréde, 2018. 10. 30.

ERASMUS+ Key Action 1 Creativity in the classroom Dunfermline, Skócia (2018.08.25-09.02)

A 2018-as Erasmus+ pályázat keretein belül egy módszertani képzésen vehettem részt a nyár folyamán Skócia egy romantikus kis városában, a Fife megyében található Dunfermline-ben. A kurzus kimondottan általános iskolás, angol nyelvet tanító pedagógusok számára indult, ami eredetileg 2 hetes tematikát ölelt fel, én azonban csak az első felében vettem részt, ami a metodológiai egységekre fókuszált.

Hogyan lehet az idegen nyelv tanítását kreatív úton megközelíteni? Milyen módszerek alkalmazása teszi élvezetessé és egyben hasznossá az órákat? És legfőképpen, miféle feladattípusok teszik az angol nyelven működő kommunikációt élvezhetővé? Ezekre a kérdésekre kerestem a válaszokat kiutazásom előtt, remélve, hogy odakint megkapom majd a kulcsfeleletet mindegyikre. Az út ugyan sem oda, sem vissza nem zajlott zökkenőmentesen, mégis életem legnagyobb kalandjaként éltem meg. Minden nehézség közepette eszembe jutott nagymamám riadt kérdése, mellyel útnak indított: ˝És mit fogsz tenni, ha eltévedsz, vagy ha valami bajod lesz?˝ Ekkor bevillant szilárd és magabiztos válaszom: ˝Amíg a nyelvem a helyén, nincs gond. ˝ És valóban. Szeretném ezt az érzetet felépíteni a diákokban is. A magyar iskolarendszerű nyelvoktatás még most is ˝nyelvtan-magoló˝ központú, így ennek köszönhetően a diákok kommunikációs kompetenciája a leggyengébb. Egy jól működő oktatásban az elsajátított ismeretet annak alkalmazása követi. Így kérdezem én: Mégis mit ér az a megszerzett tudás – legyen az bármennyi-, amit nem hasznosítunk? 6 olasz társammal próbáltuk keresni a közös nevezőket saját társadalmunk idegen nyelvi oktatásában, azonban nem sikerült találnunk szinte egyet sem. Az ő módszertani megközelítésük sokkal jobban hasonlít az északi országokéhoz, így pl. a beszédkészség fejlesztése, kialakítása elsődleges szempont számukra. Szerencsémre Jeremy, a tanárunk különös figyelmet fordított azokra az eljárásokra, feladatokra, amik előrébb vittek a kérdéseimben. Az IKT eszközök, tantárgyi koncentráció, művészetek bevonása folyton jelen volt minden foglalkozás során, és úgy érzem ezek azok, amik a mi óráinkból ilyen komplex módon hiányoznak.

A játékos módszertani feladatok mellett az első hét tematikájában szerepelt egy országismereti óra is egy skót hölgy (Rita Adam) vezetésével, aki, mint megtudtuk, a híres William Adam építész leszármazottja. Emellett volt lehetőségünk megismerkedni a skót kultúra minden apró szegmensével, köszönhetően Edinburgh-ban és Dunfermline-ben tett idegenvezetővel történő túráinknak. Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen fiatalon egy ekkora élmény részese lehettem, hogy már első tanítási éveimben ilyen szakmai fejlődést segítő kurzuson vehettem részt. S habár a pedagógus énem hajtott a kurzus egésze alatt, a legnagyobb impulzus a belső személyemet érte. Egy ilyen utazás során az ember magára talál, vagy legalábbis egy kicsit közelebb kerül önmagához.. 🙂 Külön köszönet John-nak és Hélene-nek a mindennapos fáradozásukért, a rendkívüli étkekért, a jó tanácsokért,   a   szarkasztikus   viccekért, melyek feldobták a napjaimat és a gondoskodó figyelmükért. Ilyen melegszívű családot kívánok minden kiutazónak!