HAT-18-01-1143
„Határtalanul! 2019” pályázat egy diák szemszögéből
Gyurkó Balázs
Nagyrédei Szent Imre Általános Iskola és AMI
A székelyföldi körutazásunk első napján elhagytuk Hazánkat és a (sajnos) ma Romániához tartozó Erdélybe érkeztünk. A dokumentumok ellenőrzése után a magyar-román határt Nagyváradhoz közel léptük át, majd átkeltünk a Király-hágón. Útban Csíkszeredára megtekintettük a Bánffyhunyadi „palotákat”, láthattuk a Tordai-hasadékot, válogathattunk a korondi árusok kerámiaportékái közül és leróttuk tiszteletünket a magyar irodalom két nagy alakjának örök nyughelyénél is: megkoszorúztuk Farkaslakán Tamási Áron és Szejkefürdőn Orbán Balázs székely írók sírhelyét. Székelyudvarhelyt elhagyva felkapaszkodtunk a Hargitára, amelyről gyönyörű panoráma nyílt úticélunkra: a Csíki-medencére. A szállás elfoglalása után megvacsoráztunk, majd nyugovóra tértünk. Másnap az előző fagyos éjszaka után szállásunkat áthelyeztük a csíksomlyói Szent István Otthonba. Megreggeliztünk, majd elindultunk a Gyimesekbe. A Tatros menti falvak egyikében, Gyimesfelsőlokon egy iskola mindennapjait ismerhettük meg. Aznap az ezeréves határ következett. Láthattuk a Magyarország (volt) legkeletibb vasúti őrbódéját és a Rákóczi-várat is. Csíkszeredára visszatérve meglátogattuk a Makovecz Imre által épített Millenniumi templomot. A templom előtti világháborús emlékművön felfigyeltem Urbán Gyula nevére – a honvéd ugyanis Nagyrédén halt hősi halált 1944 őszén. A városközpontba térve sétáltunk a város főterén, ahol a diktátor és zsarnok Ceaușescu tartotta több óra hosszú beszédjeit a marxizmus-leninizmus fontosságáról, a román hazáról és a kommunizmus végső győzelméről. A sétálóutcában pár óráig vásárlási lehetőség is volt. A következő napi Madéfalvi tiszteletadásunk után a Gyilkos-tóhoz és a Békás-szoroshoz indultunk. Szájtátva néztük a hatalmas sziklaormokat és a vadul zúduló Békás-patakot. A tónál csónakázni és kerékpározni is lehetett – amely lehetőségekkel páran éltek is. Vasárnap ugyancsak két érdekes helységet vettünk célba. Megismertük a Szent Anna-tó legendáját és a Mohos-tőzegláp páratlan ökoszisztémáját. Hétfőn elindultunk utolsó szállásunkra, Alvincra. Betértünk Segesvárra és Gyulafehérvárra is. Hétfőn pedig elindult haza, de Kolozsvárra azért még betértünk.
